Szerző: maifosz -
egy formátlan szomorúságon
cseppet sem segít a valóság.
milyen szerencse, hogy nincs szomorúság (káosz mondjuk van, de az más kérdés), és a valóság pedig bármin segít, ma például Parti Nagy személyesen. nekem kell ez a mesekönyv. (köszi :) )

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
az első három sor lehetne akár egy haiku is/ kicsit átszerkesztve/
2010. április 13. 9:53
Noémi üzenete…
Bibi, nekünk van... Dedikált...
2010. április 13. 10:36
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...

Bese

Szerző: maifosz -
lett még egy öcsikém, jippie :) apa jó szokásához híven elég szűkszavú volt, azt hiszem, hogy a neve ez lett (reméltem, hogy nem, mert karvalyt jelent...), mást még nem tudok róla. most már igazából heten vagyunk (nem, 4+3-an, ami igazából 3+1+3), de közülünk a Borcának meg a Bónisnak a legjobb, mert nekik van nővérük, bátyjuk, húguk meg öccsük is. a születés mindig izgalmas dolog, lesz egy baba a semmiből, picike testbe bekerült kóbor lelkecske, aztán majd meglátjuk, hogy milyen ember lesz belőle.
Tovább...