hogy lehet, hogy máris reggel van? úgy érzem, annyi kávét ittam, hogy soha többé nem fogok tudni elaludni. hanem szétrobban az agyam a görög meg latin filológiai szakszavaktól. ha felkelnek a tesóim, meg fogom őket támadni, és felolvasom nekik a filológiai kislexikonom. úgy kezdődik, hogy akríbia, antigráf kézirat, autografa, autopszia, codex descriptus, corruptela, crux, delfin. (köszönöm, hogy ezt most megoszthattam veletek. igazából amúgy tetszik ez a tárgy. főleg a delfinek miatt.)
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések