vásárlás

régen volt olyan az eltén, hogy szerkesztőképzés, ma már nincs, vagy csak nagyon eldugták. pedig sajnos nem kapkodnak csak úgy a közepesen tehetséges szerkesztőkért, ugye, pláne, ha valaki angolul sem tud, meg még fordítani sem, azt azért jó lenne megtanulni, úgy beszélni legalább egy nyelvet, mondjuk németül, mert francia könyvek nem igazán vannak a könyvpiacon valamiért, tényleg, ez jó lenne, de nem hiszem, hogy csak fordításból meg szerkesztésből meg lehet élni, ezt majd meg kell kérdezni, de biztosan nem, talán csak a sztárszerkesztők meg a sztárfordítók élnek meg belőle, ezt az ember biztos amellett csinálja, hogy magyart tanít valahol, vagy magánórákat ad nyelvből, de nyelvet akkor sem tanítanék, ha ez lenne az utolsó lehetőség, brrr, matekot szívesen, na de nyelvet? én? mi lenne, ha kicsit kevesebbet töprengenék ezen, mert az élet úgyis úgy alakul, ahogy akar? miért félek mindig attól, hogy egyszercsak jön egy nagy lehetőség, amikor majd jól megtalálnám önmagam, és pont azt csinálnám, amit én szeretnék, de észre sem veszem, vagy lusta leszek, és nem foglalkozom vele eleget?

egyébként a FÉL-t meg az Altert is csak addig fogom én átnézni, amíg rá nem jönnek, hogy amihez hozzányúlok, azt nem adják ki, ez már csak így megy, ezzel ellenkező tapasztalatom még nem volt, de nem baj, már azért is megéri, olyan könyveket olvasni, amik még ki sincsenek adva. (persze lesznek, de csak majd, viszont az én időérzékelésem a most vagy soha keretein belül mozog.)