vásárlás

felhívott az apukám, hogy menjek ki hozzá a Margit-szigetre, az ő biciklijén nem olyan laza a lánc, mint az enyémen. akkor még délután volt, felszabadult voltam és vidám, mert hasalhattam a fűben, és úgy tanulgathattam az angolt, de aztán egyszerre a Szerájban ültem, és mondogattam, hogy nem mehetek a Gödörbe, ha ezt itt nem eszem meg, de nem tudtam enni (fáj a gyomrom, mert éhgyomorra szoktam kávézni, de nem tudok enni, mert fáj a gyomrom a kávétól, szokásos probléma), akkor mát dühös voltam magamra, hogy ez az én szabályom, a saját szabályomat nem szeghetem meg. a Gödörben borzalmas volt, ilyen szörnyű felolvasáson még nem voltam. (szerencsére a moderátorral ellentétben Háy mindent megtett az eredményes beszélgetésért, benne továbbra sem kellett csalódni.) aztán utána minden egyre szörnyűbb és szörnyűbb lett, bezártam magam véletlenül a magyar műhelybe, és nem találtam a kulcsot, ami a zsebemben volt, de valahogy nem éreztem, hogy ott van, és szét akartam tépni a könyveket, meg zúgni kezdett a fejem, ha beszéltek hozzám, és azt akartam, hogy csönd legyen és csönd és nagyon hideg (ezért mentem a műhelybe, csak ott könyvek voltak). aztán még butaságokat mondtam a folyosón a filozófusoknak, főleg Matteónak, de ő hozzá van már szokva szerencsére.
lehetnék erősebb magammal szemben. és kevésbé hisztis. legyen már vége ennek a hétnek.