Szerző: maifosz -
A bennem élő leendő nyelvész halkan jegyzi meg, hogy az MTA tervezi a Magyar Helyesírás Szabályainak 12-ik kiadását. Ami jó. Viszont most nem úgy tűnik, hogy ez igazán reformos lesz, meg hogy a mostaninál használhatóbb lenne a szabályzat. Aki azt szeretné, hogy a helyesírás a mostaninál kicsit logikusabb, és ne csak szerkesztők és magyartanárok számára elérhető dolog legyen, aláírhat egy petíciót itt.

Megjegyzések

ZM üzenete…
Bizonyára ókonzervatív vagyok, de mi az, hogy tisztázni a helyesírás hatáskörét? Egyetemet végzett embernek így kell írni, a szakmunkásnak meg úgy is lehet,vagy a hivatalos nyelvhasználatban így, a magánszférában meg úgy is jó? Épeszű magyartanár soha nem a szabályokat bifláztatta, hanem helyesen ÍRNI tanított.
2008. november 19. 19:55
maifosz üzenete…
Azt én sem értem.
De szerintem épp az lenne a lényege, hogy a szakmunkás is megtanuljon helyesen írni.
2008. november 19. 20:46
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...

Lackfi János: Macska több példányban

Szerző: maifosz -
(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) ) Macska itt és macska ott, mondd, macsek, te kis mocsok, hány példányban létezel? Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott, előbb még tetőn futott, most meg, mint egy sokezer éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög, prüszköl virágok között, ki-be ugrál ablakon, fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele, legalul lóg a feje, egy fokkal feljebb hasa, legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn, szétcsap madáretetőn, egyensúlyoz hanyagon csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp: lavórban vagy fűben épp, ágról lóg, mint rongybaba, ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé gyorsabban fut, mint a fény, szedren, szögesdrótokon kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri alvás közben tagjait, lába ott és farka itt, s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál, mégis finnyás ugyebár, dorombol vagy énekel: egy és mégis több ezer.
Tovább...