ezt a képet már régesrég óta fel szeretném tölteni ide, mert mindig szerettem volna, hogy legyen fent közös kép az alterfiúról meg rólam, és ez így olyan, hogy nem buktatom le (tehát nem teszem ki a népszerűséggel járó konfliktusoknak). Macs fényképezte, nagyon köszönjük neki :) (a képen a harmadik a Kicsi, nagyon durcog, azért nem fogja a kezünket).
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.

Megjegyzések