Ki tudja, mit olvasok most?Tizenkilenc éves koromban a tiszta ártatlanság volt számomra a nagy vízválasztó.A világot ugyanis nem katolikusokra és protestánsokra, nem republikánusokra és demokratákra, nem négerekre és fehérekre, de még csak nem is férfiakra és nőkre osztottam, hanem olyanokra, akik lefeküdtek már valakivel, és akik nem...
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
amúgy nem tudom, pedig biztos, hogy én is olvastam. külföldi?