én úgy, de úgy örülök annak, hogy elkezdődött az egyetem, még akkor is, ha lesz olyan óránk, ahol feltehetőleg csak mandalát fogunk színezni. biciklis forgalomszámláló a körúton, sietős reggelik a Trefort-kertben, lassú kávézások a könyvtárban. szeretném, hogy kemény év legyen, látni akarom, hogy munka meg gyümölcse meg ilyesmi.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
csigásat is fogtok?