Szerző: maifosz -
elkezdtem hallgatni A Danaidát, még vizsgaidőszakban, amikor nem volt szabad elaludnom, csak félórás szüneteket engedélyezhettem magamnak, és a betűket már nem bírta a szemem, aztán tegnap rájöttem, hogy fent van dián, a hangoskönyv túl lassú, úgyhogy egész éjjel olvastam monitoron. nem egyszeri eset (ráadásul komoly gyűjteményem van a gépen soha nem olvasott, de rendkívül vágyott könyvekből), úgyhogy mostanában egy ebook-readerről álmodozok. (de sajnos igazából felesleges luxusnak érzem.)

Megjegyzések

Rendszergarázda üzenete…
Kindle egész jó. E-papírosak sokkal kényelmesebbek a szemnek, mint az LCD és társai..
2011. február 6. 22:38
maifosz üzenete…
tudom én, hogy egész jó, de azért nem annyira olcsó, hogy csak úgy meggondolatlanul megvehessem...
2011. február 6. 22:45
h üzenete…
én mindig úgy dolgozok a gépen, hogy a hátteret sötétre teszem.
2011. február 6. 23:29
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...

Lackfi János: Macska több példányban

Szerző: maifosz -
(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) ) Macska itt és macska ott, mondd, macsek, te kis mocsok, hány példányban létezel? Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott, előbb még tetőn futott, most meg, mint egy sokezer éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög, prüszköl virágok között, ki-be ugrál ablakon, fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele, legalul lóg a feje, egy fokkal feljebb hasa, legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn, szétcsap madáretetőn, egyensúlyoz hanyagon csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp: lavórban vagy fűben épp, ágról lóg, mint rongybaba, ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé gyorsabban fut, mint a fény, szedren, szögesdrótokon kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri alvás közben tagjait, lába ott és farka itt, s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál, mégis finnyás ugyebár, dorombol vagy énekel: egy és mégis több ezer.
Tovább...