egy kapu csukva volt, ami az emlékeimben mindig nyitva, egy lépcső bedeszkázva, ami az emlékeimben mindig szabadon, és máris mosolyoghattam, hogy akkor most ugye eltévedtem, mindig szerettem volna ott, éppen ott eltévedni, de egy igazi budai lány ezt nem engedheti meg magának, aztán kerülni kellett, a szél belelökött a történetbe, mondjuk legyek sokszáz évvel korábban, legyek ostrom és kendős, vékony kabátos lány, és az jó hírért névért legyek vitéz és kötéltáncos, és készítsek vacsorát a hazatérőknek. utána hazafelé pedig annyira gyönyörű volt, hogy kacagtam az örömtől, és futottam, és énekeltem, hogy roskadásig ékszeres az égbolt, itthon vagyok. arra mentem haza, amerre a leginkább szeretek.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések