úgy érzem magam egész nap, mintha a szívemet valaki beleszorította volna Siobhan Dowd könyvének lapjai közé, a szememet meg mintha kipeckelték volna (mint a Clockwork Orange-ban), és arra lennék kényszerítve, hogy újra és újra végigfuttassam magamban a tegnap esti film minden pillanatát. de most felpattanok a bringámra és eltekerek színházba, útközben pedig kidobom az első szelektívbe a világfájdalomra való hajlamomat. (remélem, hogy a megerősödött környezetvédelmi lelkesedésem anélkül is kitart, hogy tízpercenként sajgó lélekkel gondolnék a leendő unokáimra. komolyan nem felemelő.)
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések