tegnap színházban voltunk, a Bárkában, az estének pedig csak két pozitív élménye volt: az egyik, hogy hozzáláncolhattam a biciklim a Cseh Tamás emlékfát védő kerítéshez (mondjuk aztán elcsatoltam, mert nem tűnt elég biztonságosnak), a másik, hogy a darab csak két órás volt. mondjuk az igaz, hogy a helyszínen sokkal inkább nem tetszett, mint így utólag. ott például életemben először volt olyan érzésem, hogy azonnal el akarom hagyni a nézőteret, mert ezt nem bírom tovább, de sajnos fogalmam sem volt, hol kell kimenni.
este meg utána majdnem végignéztük a Halál Velencébent, de ebben a hülye világban már szinte mindenkinek netbookja van, azokban meg nincs DVD-lejátszó, meg a társalgó is zárva van még mindig, úgyhogy egy ideig kitartóan haladtunk kölcsönlaptopról kölcsönlaptopra és szobáról szobára (a pinceszinttől a harmadikig), ahol éppen nem zavartunk senkit, de aztán hajnali egy körül kudarcba fulladtnak ítéltük a tervet. majd legközelebb. (majd ha valahogy kinyílik a társalgó.)
ma meg megtartjuk az első nyelvóránkat egymásnak Julival, borzalmas lesz, csak arra emlékszem az első franciaóráinkból, hogy énekeltünk, énekeltünk és énekeltünk, ami nagyon jó, de a FéSzEKben nem annyira lehet ilyesmit, úgyhogy mást kell kitalálnom.
Megjegyzések
hát igen, a Bárkában bármikor bele lehet szaladni ilyen kijövésre ingerlő előadásba. a nézőtér pedig néha olyan trükkösen van megépítve, hogy még véletlenül se találjon ki az ember...
(ennyire nem volt rossz a darab, mint ahogy a kritikus állítja. úgy egyébként sem lehet írni, hogy nem nézi végig, hanem beszélget a büfében.)