Szerző: maifosz -
a legkisebb öcsém még nincs kétéves, és máris olyan mondatokat talál mondani, hogy "Zsófi, én nem is akartam a játszótérre menni." ha nem hallom, nem hiszem el, egészen mostanáig azt gondoltam, hogy három lesz szeptemberben, de nem. meg kellett keresnem a blogarchívumban, hogy melyik évben született. (tudom, necces, de a hatodik kistestvérnél már belefér.) én vigyáztam rá, mert ma délelőtt a többi nővére iskolában volt, a bátyjai iskolában voltak, a szülei iskolában voltak (tanárgyerek). valóban borzasztó lehet így Besének lenni, mondta is, hogy "nem akarom a bölcsit, én is iskolába akarok menni". azt hiszem, gyakrabban meg kellene látogatnom.

Megjegyzések

hhh üzenete…
majd megy veled az egyetemre.
2010. szeptember 3. 0:09
Outlier üzenete…
En a fiaim korat nem tudom, meg neha a sajatomat sem. Ugyhogy nyugi. :)
2010. szeptember 3. 10:40
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szerző: maifosz -
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra  - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk.  Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Tovább...

Lackfi János: Macska több példányban

Szerző: maifosz -
(na, vajon kinek mutatom ezt a verset? :) ) Macska itt és macska ott, mondd, macsek, te kis mocsok, hány példányban létezel? Van belőled kétezer? Macska itt és macska ott, előbb még tetőn futott, most meg, mint egy sokezer éves szobor, itt hever. Rigót kerget, lomb zörög, prüszköl virágok között, ki-be ugrál ablakon, fürge, mint egy kanmajom. Alszik lépcsőn lefele, legalul lóg a feje, egy fokkal feljebb hasa, legfelül a feneke. Szvingel meredek tetőn, szétcsap madáretetőn, egyensúlyoz hanyagon csibecsontnyi gallyakon. Alszik bárhol bármiképp: lavórban vagy fűben épp, ágról lóg, mint rongybaba, ágya illatos kuka. Villanypóznán felfelé gyorsabban fut, mint a fény, szedren, szögesdrótokon kényes lábbal átoson. Össze-vissza keveri alvás közben tagjait, lába ott és farka itt, s mindez összetartozik. Ennivalót kunyerál, mégis finnyás ugyebár, dorombol vagy énekel: egy és mégis több ezer.
Tovább...