arra gondoltam, azt fogom írni, hogy ma olyan voltam, mint egy időzített bomba. de ez nem igaz, olyan voltam, mint valami rossz csillagszóró, mert a csillagszóró igazából nem szúr, én viszont igen. mindenkibe, akivel csak összefutottam. ne haragudjatok, borzasztóan hosszú ez a hét. (és ilyen csodálatos időben nem járthatok biciklivel, szerelőbácsik, siessetek már.)
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
örültem neked, a csokik meg karácsonyi álláspontra helyeződtek, mert nem lehet őket csak úúgy..
örültem neked, a csokik meg karácsonyi álláspontra helyeződtek, mert nem lehet őket csak úúgy..