még sosem izgultam ennyire választáson. de Tétényi Éva toronymagasan megnyerte, éljen-éljen a demokrácia, éljen-éljen Esztergom, éljen-éljen Tétényi Éva. elképesztően kíváncsi vagyok, mennyi energiája megy el (mennyit szán) a város restaurációjára, és milyen esetekben mondja azt, hogy oké, elszúrták, de maradjon. (azért én nagyon-nagyon-nagyon szeretném, ha újra létezne Szent István Gimnázium, elvégre mégis ott érettségiztem, meg minden, de iskolákat nem lehet csak úgy megszüntetni, újraalakítani, megszüntetni, újraalakítani, attól függően, hogy ki a polgármester.) na meg ne felejtsük el, hogy MT bent marad a testületben.
legközelebb már örömmel megyek haza.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
amúgy.
:)