itt egészen más a tér és az idő szerkezete. (de cipőt itt sem tudok venni.) arra gondoltam, hogy néha szeretnék egy buta, de jóképű fiúval járni, aztán arra, hogy az ilyen fiúknak sajnos nem szoktam tetszeni, aztán arra, hogy nem is ismerek ilyen fiúkat. (cserkeszlek? a cserkesz egyébként egy nyelv is.) lehet, hogy még a strukturalista elemzést is hajlandó lennék megírni, csak ne kelljen dobozokba pakolnom a kamaszszobámat véglegesen. linóleumozzuk le a Lenin-mauzóleumot, szeretnék egy szobát a posztereimnek.
Sokáig azt hittem, hogy minden család ilyen: sok időt töltenek egymással, de nem beszélgetnek. A mai napig, felnőtt testvéreim is napokat eltöltenek apával, és én is *állandóan* itt vagyok, amikor éppen Magyarországon. A mi családunkban alig tudunk egymásról _bármit_, de együtt: - járunk koncertre, színházba, kiállításra - biciklizünk - evezünk - kirándulunk - sütögetünk a kertben - pingpongozunk - és iszonyúan sokat JÁTSZUNK (kártya, társas, de egy félórás útra is előkerül a szókereső) Most már értem, hogy V miért mondta, miután már elköltözött és "hazajárt", hogy fárasztó, hogy én mindig csinálni akarok valamit. Csak üljünk egy kicsit és nézzünk meg egy filmet, beszélgessünk. Én régóta tudom magamról, hogy szükségem van a strukturált időre. Örökölt vagy tanult? Ki tudja.
Megjegyzések
.most jót nevettem