a napi "na, mégiscsak tél lett végre, éppen akkor, amikor már mindenki lemondott róla" élmény mégsem az volt, hogy bokáig érő hóban kellett utat törnöm magamnak a fogasig*, vagy hogy hólapátot is vittünk a kori mellé, hogy csináljunk magunknak pályát a tavon, hanem az, amikor álltam a HÉV-megállóban, és mivel negyed órát kellett várnom a HÉV-re, vettem egy csokit a trafikban, hogy az majd átmelegít egy picit, de a csoki is meg volt fagyva.

*tudom, hogy ez semmi, az egyik részem csalódott is, hogy csak ennyi van, ez a tíz centi hó jutott nekünk idénre, becsüljük meg magunkat, a másik részemnek viszont nincs (már) korcsolyázós, szánkózós, kirándulós stb. téli ruhája, csak olyan "fogastól villamosig, villamostól metróig, metrótól az egyetemig/könyvtárig" téli ruhája. ez a felem leginkább a teraszajtón keresztül szereti bámulni a havas kertet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo